Magamra rántom,
csupa gyapjú, csupa szál,
hol hanyagul vállon,
hol menedék bolyhoskabát.
Nagymama köthette
vagy turkálóban valaki rátalált,
divatjamúlt viselet,
néha gőgösen elegáns.
Benne anyám egyszem fia
vagy éppen önmagam lehetek,
egy cseppnyi otthon, ima-
lepel, ölelés melege.
Az egyetlen ruhadarab,
mi nyűhetetlenül elkísér,
akár gömbölyödsz nyolc hónaposan,
akár megaszalt már az öregség.
Zalaegerszeg, 2023. november 11.
(Talán majd egyszer dal is lesz belőle.)
Legszebb őszöm az a tavasz volt,
ami soha nem jött el.
Beteljesületlen nyarak ígérete.
Most már bizonyosan megvárom.
Ha télbe fordul is.
Eső szentelte a földet,
puha hantokkal megágyazott,
szálló álmod ne gyötörje
kemény rög, átfagyott.
A konok szellő zúdulva
rázendített, marasztalna,
ám hiába hívott ismét útra,
megbékélve megérkeztél, dunyha-
ként őszavarral betakartan.
Búcsút intettek a sárguló tuják
fuvallatba ringó lombjai,
s köztük varas levelekkel sután,
de égre emelt rügygyertyákban
a körtefán virágzott az örök hit.
Zalaegerszeg, 2023. november 3.
fa 