születünk és meghalunk
közte jeltelen hétköznapok
töltik ki évtől évig
az ünnepközöket
mit holnapra meghagyunk
maradék, penészes falatok
ebből koplalunk fenékig
és várjuk a tortaszeletet
miért nem mentünk át markunk-
ban kuporgatva
az ünnep ízeiből és fényeiből
minden napra egy-egy csipetet?
íme, fogadd nyitott tenyeremből
az eddig dédelgetett, óvott meleget
én is hadd tegyek hozzá egy kicsit
ragyogjon be minden percben
dajkáljon a szeretet
Zalaegerszeg, 2018. szeptember 23.
(mobiltelefonnal)
I.
Isten nincs.
Sosem volt.
Minek tagadnám?
II.
Isten végre beismerhetné:
tévedett.
Rögtönítéljen:
utolsóként,
hét szűk esztendőre.
III.
Isten kinek a cinkosa,
mikor hallgat,
elfordítja a fejét,
nem avatkozik közbe?
Tudnunk kellene:
imáinkat biztosan
jó fülbe harsogjuk.
IV.
Isten.
Az egyetlen.
Ja, így könnyű neki.
Pótolhatatlan.
V.
Isten egy gömb.
Kerek, egész,
körüljárható,
leírható (x^2+y^2+z^2<=r^2),
mégis beláthatatlan:
sosem tudhatod,
mivel vár az íven túl,
hányszor kell megkerülnöd,
hogy rátalálj.
Legyél több belátással!
VI.
Istennek mindig szót fogadok.
Vagy nem.
De akkor azt is Ő akarja.
Mosom kezemet, lábait.
VII.
Amit Istenről elmondhatnék,
azt Ő már elmondta az emberekről:
mindenre Ő tanított.
VIII.
Ha nem szeretném Istent,
meg kellene,
hogy béküljek önmagammal.
Ha nem gyűlölném Istent,
szeretnem kellene önmagamat.
IX.
Isten mindig akkor szólít,
mikor szabad lehetnék.
Szabad???
X.
Isten örök.
Van ideje hibázni
és helyrehozni azt.
Félek, nekem csak
az előbbire marad időm!
XI.
Isten örök életet ígért.
Egyelőre csak az biztos,
eltemetnek.
Utána vajon tudok reklamálni?
XII.
Könnyebb utolérni a hazug Sá(n)tánt,
csoda, ha annyian őt követik?
XIII.
Lehetnék Isten.
De nem vagyok.
Arra ott van Isten.
Más dolgába
minek üssem bokámat.
+I.
Isten előre megbocsájtott,
de mindig utólag állítja ki a számlát.
Zalaegerszeg, 2018. szeptember 21.
szavaidon
szaladnak napjaim
légbe kapaszkodva
ügetnek szünetek
szakadékain át
iramlanék velük együtt
csobogó csermelyként
mohos köveken
vissza hozzád
nincs többé út
hiszen már nem az köt össze
láthatatlan hú-
rok pendülnek
érintetlenül
üzennek kötöznek
és nincs már megérkezés sem
valaha volt utak
mind ide vezettek
helyben vagyunk
már nem indulnék
csak benned
csak megrögzötten
Zalaegerszeg, 2018. szeptember 9.
a templomok isten temetői
ha már sírkő kell
legyen minél nagyobb:
eszünkbe jusson
és legszebb ruháinkban
álljuk körbe a sírt:
mások is lássák,
mennyire fontos volt nekünk
hétköznap a temetők zárva
vajon ki gondol a néhaival
és ha fel is sejlik:
tetszene neki, amit lát?
isten meghalt:
ha csak a sír élteti
helyette gyermekei ítélnek
tévedhetetlenül, gőgösen
de feltámad nap mint nap
míg van, ki megváltsa
alázatával
megtartóztatásával
mások iránti hitével –
isten sosem halt meg:
él még fű, fa, bogár
és van, ki vigyáz rájuk
Zalaegerszeg, 2018. szeptember 7.
fa 