Napfényhuszár

Szárnyas ablaktükrök fényeiben fürdök,
fagyos zajok feszülnek rájuk, mint süntök,
fenik tüskéiket, lóbálják öklüket, züllött
sorokban ostromolják az üvegpáncélú függönyt.

Idebenn arany szalmával csutakol a napsugár,
végiglejti minden tagom, körülölel puhán,
nem gombol ki, nem vetkeztet sután,
hullámparipára kapva üget át a ruhán.

Behunyt szemmel én is vágtatok, vágtatok,
pegazus léptem már felhők kontyán dobog,
lehunyt szemű csillagokkal nyalkán táncolok,
Tejútvégi csárdában ölelgetnek angyalok.

Zalaegerszeg, 2007. február 18.

Temető kapuján…

Temető kapuján virít a rozsda,
kilincsét ernyedt markok
szidolozták márványosra.
Ki megnyitotta,
mindig visszatalált,
kit vállon hoztak,
nem engedte el a halál.
Éjszaka hasztalan zárták lakatra,
börtönéből ludvércek illantak
tejföl ködbe,
nyugtát szél gyötörte,
verte föl nyikorgásba,
orkán vadul meg-megrázta,
zsanérból kicibálta.
Mikor kriptába temettek,
sarkig tárult nemeseknek,
öngyilkost, koldust kirekesztett.
Az élők fejüket meghajtva
léptek be rajta,
kóbor ebek felhúzott farral
vizelték oldalba.
Télen dér csipkézte,
nyáron forróság vasalta,
idővel tikkadt iszalag
ölelte szalagba.
Őrizte határát a szentelt földnek,
mígnem a falu utolsó lakóját
e föld be nem födte. –
Rozsdavirág nyílik a temető kapuján,
pipitér-sírba száll, holtak után.

Zalaegerszeg, 2007. február 15.

pataktánc

a megzenésített vers (megzenésítette és előadja: Beruska)

zsurlószőnyeg, patak szegi
csörgedezve kísérgeti
acsalapu ernyőágyán
vízirigó csigát számlál
árnyat fon fénnyel a lomb
tündérfürt szélbe bomol
gyökér ágról, tegzes bábból
szárnyul a lég, kivirágul
víz tükrén örvény táncol
csobogón meghunyászul

Zalaegerszeg, 2007. február 12.