Eső szentelte a földet,
puha hantokkal megágyazott,
szálló álmod ne gyötörje
kemény rög, átfagyott.
A konok szellő zúdulva
rázendített, marasztalna,
ám hiába hívott ismét útra,
megbékélve megérkeztél, dunyha-
ként őszavarral betakartan.
Búcsút intettek a sárguló tuják
fuvallatba ringó lombjai,
s köztük varas levelekkel sután,
de égre emelt rügygyertyákban
a körtefán virágzott az örök hit.
Zalaegerszeg, 2023. november 3.
fa 
“Nyugodjál békében! Legyen könnyű Neked a föld, porból lettünk, porrá leszünk, az út végén!” Élő az Élővel, (meg)Holt a Holttal!- nagymamám mindig ezt mondta, igaza volt. “…Megholt Lelkek, -Isten irgalmasságából-, békességben nyugodjanak, és az Örök világosság fényeskedjék Nékik’. Ámen. (imádság) Köszönöm!:)
KedvelésKedvelés