ágról

ágról szakadok
mélybe térek
sorjás patakok
habjain fények
hajkurásznak árnyakat
markomba férnek
kín-csatornákban
függő éjen
hányódik lomb lelkem
zihál
vastüdőben
s gyón feneketlen
bűnöket
feloldozhatnál
sóhajod tépett

Zalaegerszeg, 2022. június 23.

Versmondó lány

(Krisztának ötvenre)

Mikor megszólalsz,
a cserfes rigók szava is elakad,
s kiülnek a lomha ágak padjaira
hallgatni, mily’ lágyan szavalsz.

Ajkaidról könyvekbe temetett szavak
élednek újra, szabad világra,
gondolatok borulnak virágba,
magból dajkálsz égig érő fákat.

A fekete betűk a lapok fehérébe
oldódnak, és a szürke egyveleg
szivárvánnyá rojtosul feletted,
fecskecsikók nyargalják a rét-eget.

Nem csak a verseknek szól az ünnep,
titkaik értőjét is köszöntse
az ámulat tapsa, csendje:
éppen csak belekezdtél versedbe!

Zalaegerszeg, 2022. június 11.

Barátosnémnak (Bandinénak) ötvenre

Szegődj szabadnak,
kedvét ne szegd a szavaknak,
figyeld, hogy hízik kövérré a patina,
a gondolat legyen benned lavina!
Emlékezz minden csöndre, rögre,
s köztük a dalokra, ünnepekre,
ami elmúlt, újra beköszönhet,
ami várat még, révként kecsegtet!
Spórában szunnyad a jövő,
láthatatlan tele-bölcső,
s mikor elered a nyári eső,
vargányát virágzik a titkos erdő.
Ha indulnál, merjél,
ha maradnál, se féljél,
mégis megingathatatlan:
most is, máskor is,
itt is, útközben is,
pont a helyeden vagy!

Zalaegerszeg, 2022. május 30.