a vers szavalva (előadja: Beruska)
Isten bennem mohos szikla,
néha felette ingó kétség,
életem cseppenként felitta,
s tett ismét félő gyermekké.
Munkát adott két kezembe,
s hogy elviseljem: dalt, mesét,
kegyelme, mint finom kelme,
rám szabatott, elkísér.
Minden tövis tépte sebbel,
avarba fakuló levéllel
a hit egyre teljesebb,
s lassan magam is felérem:
megbocsátok istenemnek.
Zalaegerszeg, 2019. november 1.
fa 
Isten csak annyi terhet rak vállunkra, amennyit könnyedén elbírunk: olykor megpróbál, megedz. MInden emberi létnek, létezésnek értelme, célja van. Csak az utolsó óránkban tudhatjuk meg bizonyosan: pontosan mi volt az? és, hogy mi emberek ennek a feladatnak hogyan? mennyire tettünk eleget?Igen, és olyan is előfordul, hogy a Mennyország leköltözi e földi létbe, és hálásak lehetünk Istennek a létezésért, egészségért, földi boldogságért.
Én ezt gondolom erről. puszi!:)
KedvelésKedvelés