Szárnyas ablaktükrök fényeiben fürdök,
fagyos zajok feszülnek rájuk, mint süntök,
fenik tüskéiket, lóbálják öklüket, züllött
sorokban ostromolják az üvegpáncélú függönyt.
Idebenn arany szalmával csutakol a napsugár,
végiglejti minden tagom, körülölel puhán,
nem gombol ki, nem vetkeztet sután,
hullámparipára kapva üget át a ruhán.
Behunyt szemmel én is vágtatok, vágtatok,
pegazus léptem már felhők kontyán dobog,
lehunyt szemű csillagokkal nyalkán táncolok,
Tejútvégi csárdában ölelgetnek angyalok.
Zalaegerszeg, 2007. február 18.
fa 